Adventi erények

 "A négy erény szorosan összefügg az adventi időszakkal, illetve annak négy hetével. Az adventi hetek alatt az ember feladata, hogy az egyre növekvő sötétségben helytálljon. És nemcsak a megfelelés, a helytállás a cél, hanem a lehető legnagyobb lelki tisztulás és fejlődés is. Sorrendben az erények: igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség. Róluk szól a mostani okfejtés.

Első hét: Igazságosság

Ezen a héten minden cselekedetünket az őszinteség és igazságosság jegyében kell tennünk. Ezt magunk és a külvilág felé egyaránt gyakorolnunk kell. Próbáljuk meg ítélkezés nélkül (!) megtalálni az igazat, és az álláspontok egyensúlyát.

Hogyan tudjuk meg, hogy mi az igaz? Ebben a szellemvilág és Isten törvényei igazítanak el minket. Mindig igyekezzünk tágabb látószögből szemlélni az eseményeket és a felsőbb törvényeket betartva gondolkodni és cselekedni. Sajnos nem biztos, hogy az emberek által hozott törvények (bár kötelező érvényűek) helyes utat mutatnak nekünk ebben az esetben, mivel a “fenti” és a “lenti” törvények nem mindig fedik egymást. Ha már képesnek érezzük magunkat arra, hogy saját szívünk által vezérelve próbáljuk meglátni az igazat, bátran tegyük meg azt. Olyankor, ha az ember enged a kísértésnek, akkor elveszíti önállóságát, és olyan érzés keríti hatalmába, ami kétségbeeséshez vezet.

 Második hét: Mértékletesség

E hét nap alatt mindenben a mértékletességet kell megvalósítanunk. Sajnos a mai embernek ez is kényes terület. Az anyagi javakhoz való vonzódás miatt talán a négy erény legnehezebben megvalósítható tagja. Mivel a mohóság az ember “kis én”-jét erősíti, kétségbeesetten próbáljuk minden vágyunkat azonnal kielégíteni. Ezt az erőt kell megzaboláznunk e héten.

. Fontos tudnunk, hogy a mértékletesség gyakorlása során nem az a feladat, hogy ösztöneinket és vágyainkat teljesen elnyomjuk. Ha ezt tesszük, a lehető legnagyobb hibát követjük el! Inkább próbáljuk betartani az arany középút elvét, és ismét csak hallgassunk a megérzéseinkre. Az önsanyargatás és a mohóság a két véglet, amit el kell kerülnünk. Étkezés, beszéd, szórakozás, nemi élet. Ezen területekre szenteljünk különös figyelmet a hét során. Igyekezzünk rájönni és elfogadni azt, hogy a “kevesebb a több”!

Harmadik hét: Bátorság 

A bátorság lényege, hogy az ember egyetlen helyzetben se veszítse el önmagát és önuralmát. A szellemnek minden körülmények között irányítása alatt kell tartania az akarati, érzelmi és gondolati megnyilvánulásokat. Ha ez nem sikerül, akkor az emberen elhatalmasodik a pánik. Ebben az időszakban előszeretettel állítanak mindenkit olyan helyzetek elé, aminek megoldásához korábban nem érzett magában elég bátorságot. Indokolatlan félelmek és aggodalmak léphetnek fel ilyenkor, de ezeket mindenkinek le kell győzni. “Sajnos” itt megint csak a sokat emlegetett tudatosság lehet az egyetlen fegyverünk.

Érdemes ilyenkor szándékosan megkeresni a bátorságot és lélekjelenlétet igénylő helyzeteket. Be szeretnénk olvasni a főnökünknek? Most megtehetjük. A következmények anyagi síkon nem feltétlenül nyerhetik el tetszésünket, de lelki síkon biztosra vehetjük a fejlődést. Érdemes felidézni a Mihály-napi bátorságpróba és a harmadik hét próbái közötti érdekes párhuzamot. Az oda vonatkozó irányelveket itt is lehet alkalmazni. A különbség csak annyi, hogy míg Mihály-nap csak 24 óráig tart, a harmadik hét jóval hosszabb és több kitartást igényel tőlünk.

 Negyedik hét: Bölcsesség

Az ókor etikája a bölcsesség erényét teszi az első helyre, hiszen bölcsességre van szükség az előző három gyakorlásához és elsajátításához. Fontos, hogy rávilágítsunk a bölcsesség és az okosság közötti különbségre. Az okosság a hétköznapi tudással függ össze, a bölcsesség pedig az egyetemes, szellemi tudással. Bölcsnek az az ember mondható, aki a megértést és a megérzést megfelelően tudja egyesíteni. Ilyenkor kell az embernek megpróbálni áthatni az élet történéseit az isteni bölcsességgel, szellemi tudással. Törekedni kell a dolgok mögé látni, az okokat felfedezni, a mozgatórugókat feltárni.

Fontos szem előtt tartani itt is (akárcsak az előző három erénynél) azt, hogy elsősorban az erények magasabb minőségeit kell megvalósítanunk, ezáltal emelve ki lelkünket a fizikai világból. Meg kell éreznünk a bölcsesség és az okosság, a fizikai és szellemi közötti különbséget, és ezt az érzést megtartani a hét folyamán. Segíthet ilyenkor az, ha mesterek műveit, szellemtudományi témájú könyveket olvasunk, megpróbálunk ráérezni a bölcsesség igazi lényegére. Tegyük szellemi gyakorlataink központi témájává egy-egy bölcs tanító életét.

Végül pedig, aki úgy érzi, hogy a négy adventi hét kihívásait megfelelően oldotta meg és teljesen kifejlesztette a négy emberi erényt, annak már “csak” a három isteni erénnyel kell megbirkóznia. Reménykedem benne, hogy sokaknak fog ez az idén sikerülni…"
(Csehi István írása alapján)

Szeretettel,

Eszter

2018 Karácsonya

A Karácsony jele a csillag, fény a sötétségben.
Ne önmagadon kívül valónak, de a benned lakozó Mennyben ragyogónak lásd e csillagot, és fogadd el annak jeleként, hogy elérkezett Krisztus ideje.
Krisztus semmit sem követel.
Senkit sem kér semmilyen áldozathozatalra.
Az Ő színe előtt maga az áldozathozatal gondolata is értelmét veszti, mert Ő Isten Házigazdája.
Elég, ha meghívod Őt oda, ahol már eleve jelen van azáltal, hogy felismerted az Ő Házigazdájának Egységét,és többé egyetlen, az Ő Egységétől idegen gondolat sem lakozhat ott Vele. Teljes Szeretetre van szükség, hogy üdvözölhesd Őt, mert a Szentség Jelenléte megteremti az azt körülvevő szentséget is. 
Ezen a Karácsonyon adj a Szentléleknek mindent, ami fájdalmat okoz neked. Hagyd, hogy teljesen meggyógyulj, hogy csatlakozhass Hozzá a gyógyításban, és hagyd, hogy mindenkit megszabadítva együtt ünnepeljük szabadulásunkat.
Semmit ne hagyj hátra, mert a megszabadulás mindig teljes, és ha velem együtt elfogadod, velem együtt meg is adod majd testvérednek.
Minden fájdalom, minden áldozathozatal, minden kisszerűség eltűnik majd a kapcsolatunkban, amely éppoly ártatlan és éppoly erős, akár az Atyánkkal való kapcsolatunk.
Elhozattatik majd hozzánk a fájdalom,és eltűnik jelenlétünkben--fájdalom nélkül pedig nem létezhet áldozathozatal. És ahol nincs áldozathozatal,
OTT SZÜKSÉGKÉPPEN SZERETET VAN.

Szeretettel,
Eszter

Kapcsolódj Önmagadhoz!

"...Amikor a szívedben vagy, és annak tiszta szeretetével, igaz vágyaival (vagyis kétely nélküli hittel magadban) teremtesz, akkor „csodák” történnek. Amikor elég tudatos vagy, és tisztában vagy azzal, hogy a félelem csupán az elméd gondolataiból, programjaiból ered, ami sohasem volt a tiéd, akkor ezt egészen jól fogod tudni kezelni is. Amikor hiszel magadban, amikor tudod, hogy életed felett a varázspálca a kezedben van, akkor megszűnik a függésed, megszűnik a megfelelési kényszered. Egy nagyfokú hit, biztonság, szeretet és béke születik benned önmagad felé. A békés ember pedig szabad, és könnyen képes megélni a pillanatokat. Szinte mindegy, hogy ki vagy mi van körülötte, ő jól fogja érezni magát. Könnyedén és erőltetés nélkül alkalmazkodik. Sőt! Nem érzi alkalmazkodásnak, mert neki nem áldozat együtt lenni másokkal, de nem is feltétel a jól létre.

Aki önmagában tudja, hogy hol a forrás és hol a biztonság, az elfogadó, vidám és kedves másokkal is. Az nem követel, nem gyalogol át senkin, nem kapaszkodik, nem ragaszkodik. Ugyanakkor tud nemet mondani is, ha kell, de azzal sem lesz bántó. Őt egyszerűen szeretni fogod, mert úgy kapsz tőle (energiát), hogy észre se veszi, hogy ad. Egyszerűen csak árad. Találd meg magadban ezt a forrást! Kapcsolódj önmagadhoz! Fedezd fel az elméden túli világot, és tudd, hogy a gondolataid csak eszközeid, csak részeid, választhatod, ha szolgál téged, de nem Te vagy. "

"A felhő valójában az ajándék csomagolása. De mögötte mindig süt a nap.”

Krisztus Arca

Meglátni Krisztus arcát egy másik emberben felemelő érzés.
Tudni, hogy mindnyájan Egyek vagyunk a legcsodálatosabb felismerés.
Ezt bevinni a hétköznapokba nem könnyű feladat. Millió körülmény határozza meg. Az erő, amely ebben segít, Isten ereje. Ez az erő a szeretet ereje. Amikor megéled azt, hogy történjék bármi, te fenntartások nélkül tudsz szeretni, mert tudod, hogy Egyek vagyunk.
Tanulnivalónk van bőven. Ha ezt másokon keresztül hajlandó vagy megtenni, akkor egy jobb élet van születőben számodra. A boldogság nem külső körülmények függvénye, hanem belül található. Ezért nem is szabad máshol keresnünk, csakis belül. Ha a külső körülményektől függ a boldogságunk, akkor a külvilág történései félelmeink bizonyítékai lesznek és útját állják a boldogságnak.
De ha belül béke van, akkor semmilyen külső történés nem tud ebből kibillenteni. Így tudunk aztán mások támasza is lenni. Ezért fontos, hogy soha ne másokat akarjunk megváltoztatni, hanem mindig csak magunkat. Saját magunk változása hozza aztán el a külvilág változását is.
Ezt szeretném minél mélyebben megélni, tudni. Ez az életcélom. Semmi más nem számít.

Cél, hit, igazság, béke, szeretet

Ha elbizonytalanodom egy helyzet során, felteszem magamnak a kérdést:

"Mire akarok eljutni ebben a helyzetben?
Mire való ez a helyzet?"

A célt mindig az elején kell tisztázni, mert ez határozza meg a végkimenetelt, és a cél az, ami által összhangba kerülnek az adott cél eléréséhez szükséges eszközök, valamint mindent megteszek, hogy ne vegyek tudomást arról, ami megakadályozhatna célom elérésében, és arra összpontosítok, ami a segítségemre lehet.

CÉL-->HIT-->IGAZSÁG-->BÉKE-->SZERETET

Húsvét: a liliomok ajándéka

I. Nagyhét

1. Ma virágvasárnap van, az igazság győzelmének és elfogadásának ünnepe. 2Ne azzal töltsük
ezt a hetet, hogy Isten Fiának megfeszíttetésén merengünk, ünnepeljük inkább boldogan a
megszabadulását. 3Mert a Húsvét nem a fájdalom, hanem a béke jele. 4A meggyilkolt
Krisztusnak nincs értelme. 5A felemelkedett Krisztus azonban Isten Fiának önmagával
szemben tanúsított megbocsátásának jelképévé válik, annak a jele, hogy a Fiú egészséges
egészként tekint önmagára.
2. Ez a hét pálmaágakkal veszi kezdetét, és liliomokkal, az Isten Fiának ártatlanságát jelző
fehér és szent virágokkal ér véget. 2Ne hagyd, hogy a megfeszíttetés sötét jelei az utazás és az
utazás célja, az igazság elfogadása és az igazság kifejeződése közé álljanak. 3Ezen a héten az
életet ünnepeljük, nem a halált. 4Isten Fiának tökéletes tisztaságát méltatjuk, nem a bűneit. 5A
töviskorona helyett a liliomok ajándékát ajánld fel testvérednek, a félelem „ajándéka” helyett
a szeretetét. 6Ott állsz testvéred mellett, tövisekkel az egyik kezedben, liliomokkal a
másikban, és nem tudod, melyiket add neki. 7Csatlakozz most hozzám, és hajítsd el a
töviseket, hogy a liliomokkal helyettesítsd őket. 8Most Húsvétkor megkapom a megbocsátás
ajándékát, amelyet te ajánlottál fel nekem, és amelyet én visszajuttattam hozzád. 9A
megfeszíttetésben és a halálban nem egyesülhetünk egymással. 10A megváltás csak akkor
lehet teljes, ha az én megbocsátásommal egyetemben a te megbocsátásod is Krisztusban
nyugszik.
3. Bár egyetlen hét rövid idő, a nagyhét az Isten Fia által felvállalt utazás jelképe. 2A győzelem
jelével, a feltámadás eleve megadatott ígéretével vágott bele ebbe az utazásba. 3Ne hagyd
hát, hogy engedjen a megfeszíttetés csábításának, és késlekedjen. 4Segíts, hogy békében
túljusson ezen az akadályon, hiszen saját ártatlanságának fénye ragyogja be a megváltásba és
a megszabadulásba vezető útját. 5Ne tartsd vissza tövisekkel és szögekkel, amikor oly közel a
megváltás. 6De hagyd, hogy liliomaid ragyogó ajándékának fehérsége felgyorsítsa utazását.
4. A Húsvét nem a bűn árának, hanem a bűn véget érésének ünnepe. 2Ha megpillantod Krisztus
arcát a fátyol mögött, amint rád tekint az ajándékba kapott és ajándékba adott fehér liliomok
között, meglátod és felismered majd testvéred arcát is. 3Idegen voltam, és te befogadtál, nem
tudva, ki vagyok. 4Ám a liliomok ajándékát felismered majd. 5Megbocsátasz ennek az
idegennek, aki ismeretlen számodra, mégis ősidőktől fogva Barátod – és e megbocsátásban
rejlik az ő megszabadulása, és a te vele együtt való megváltatásod. 6A Húsvét az öröm ideje,
nem a gyászé. 7Tekints hát felemelkedett Barátodra, és ünnepeld velem az ő szentségét. 8Mert
a Húsvét az üdvözülésed ideje, és egyben az én üdvözülésemé is.

(A csodák tanítása)

Én az álom alkotója vagyok, nem pedig a szereplője

A csoda nem ébreszt fel, egyszerűen csak megmutatja nekem, ki is az álmodó. Megtanítja, hogy --az álmodás céljától függően-- alvás közben megváltoztathatom, milyen álmot álmodjak. Ha én vagyok az álmodó, legalább azt érzékelnem kell, hogy én okoztam az álmot, és éppígy elfogadhatok egy másik álmot is. Ám ha meg akarom változtatni az álom tartalmát, fel kell ismernem, hogy én álmodom a nekem nem tetsző álmokat.
A megbocsátó álmokban senkinek sem kell áldozattá válnia és szenvednie. A csoda a boldog álmokkal cseréli fel a saját álmaimat.
  Nem kér arra, hogy alkossak egy új álmot, csak arra, hogy ismerjem fel, én alkottam az álmot, amelyet le akarok cserélni.
Ez a világ ok nélkül való, akárcsak az e világban álmodott összes álom. Nem lehetségesek a tervek, nincsenek fellelhető és megérthető szándékok. Az álom álmodója nincs ébren, de nem tudja, hogy alszik. 
A csoda megállapítja, hogy álmot álmodok, és azt is, hogy annak tartalma nem igaz. Ez lényegi lépés az illúziók kezelése során. Ha érzékelem, hogy én alkottam az illúziókat, többé nem félek tőlük. Csak az tartotta fenn a félelmet, hogy nem láttam:
én az álom alkotója vagyok, nem pedig az egyik szereplője.
Azon következményekkel ruházom fel magam, amelyekben álmom szerint testvéremet részesítem. És e következményeket az álom állította össze, és kínálta fel nekem, hogy azt láttassa, elvégeztetett amire vágytam. Így félem saját támadásomat, de úgy vélem valaki más intéz támadást ellenem. Áldozatként elszenvedem ugyan a következményeket, de az okot nem. Azt hiszem nem én alkottam e támadást és ártatlan vagyok abban, amit okoztam.
Először elválik egymástól, majd felcserélődik ok és okozat: az okozat lesz az ok és az ok az okozat. Ez az elkülönülés végső lépése, amely által kezdetét veszi az ellenkező irányba ható folyamat, a megváltás.
A csoda az első lépés abban a folyamatban, amely az okozat helyett az oknak adja vissza az okság funkcióját. Mert ez a zavar hozta létre az álmot, és amíg ez a zavar tart, félni fogom az ébredést.
A csoda visszatéríti a félelem okát hozzám, annak alkotójához. A test megszabadul, mert az elme elfogadja, hogy 
"ez nem megtörténik velem, hanem én magam csinálom".
És így az elme már szabadon dönthet másképp. Itt kezdődik a megváltás, hogy fokozatosan megfordítsa az elkülönülésbe vezető valahány lépést, míg végül mindegyik visszatér, a létra eltűnik, és a világ valamennyi álma semmissé tétetik.
(A csodák tanítása által)

Szeretettel,
Eszter

Az érzékelés világa

"Ami valós, azt semmi nem fenyegetheti.
Ami valótlan, az nem létezik.
Ebben rejlik Isten békéje."

Az érzékelés által látott és hallott dolgok azért tűnnek valósnak, mert az érzékelés csak azt engedi be a tudatosságába, ami kielégíti az érzékelő vágyait. Így jön létre az illúziók világa, amelynek folyton meg kell védelmeznie önmagát – pontosan azért, mert nem valódi.
Az érzékelés világa ugyanakkor az idő, a változás, a kezdetek és végek világa, amely nem a tényeken, hanem a tények értelmezésén alapul.
Az általunk látott világ csupán saját belső vonatkoztatási rendszerünket, azaz elménk meghatározó eszméit, kívánságait és érzelmeit tükrözi. 
„Az érzékelés a kivetítés szüleménye” (Törzsszöveg, 513. oldal). 
Először mindig befelé tekintünk, eldöntjük, milyennek akarjuk látni a világot, aztán kivetítjük magunkból ezt a képet, ezt téve az általunk látott igazsággá.
Értelmezzük azt, amit látunk – így tesszük valósággá az általunk látott világot. Ha arra használjuk az érzékelést, hogy a tévedéseinket – a dühöt, a mások megtámadására irányuló késztetést vagy a szeretet hiányának bármely formáját – igazoljuk általa, egy gonosz, pusztító, rosszindulatú, irigy és kétségbeejtő világot látunk majd. Meg kell tanulnunk, hogyan
bocsássuk meg mindeme dolgokat – nem azért, hogy „jók” vagy „könyörületesek” legyünk, hanem mert nem igaz, amit látunk. Eltorzult védelmi rendszereinkkel eltorzítottuk magát a világot is, így olyan dolgokat látunk, amelyek valójában nem is léteznek. Ahogy megtanuljuk
majd felismerni az érzékelésünkben mutatkozó tévedéseket, megtanuljuk azt is, hogyan érhetjük el, hogy ne vegyünk róluk tudomást, azaz hogy „megbocsássuk” őket, ezzel egyidejűleg pedig megbocsátunk önmagunknak is, hiszen többé nem eltorzult énképünket látjuk majd, hanem a mögötte rejlő Énünket – azt az Ént, amellyé Isten teremtett minket, és amely mindig ott lakozik bennünk.
A bűn „nem más, mint a szeretet hiánya” (Törzsszöveg, 12. oldal). 
Mivel csakis a szeretet létezik, a Szentlélek szemében a bűn nem büntetést érdemlő gonosztett, csupán helyreigazításra szoruló tévedés. 
Az igazságtalanság, a gyengeség, a befejezetlenség érzése mind abból a tényből ered, hogy mélyen hiszünk az illúziók világát kormányzó alapvetésben, „a szükség alapelvében”. 
E nézőpontnak köszönhető, hogy mindig azt keressük embertársainkban, aminek érzésünk szerint mi magunk híjával vagyunk. 
Azért „szeretjük” testvéreinket, hogy megszerezzünk magunknak valamit – az álmok világában ezt nevezik szeretetnek, jóllehet nem is létezhet ennél nagyobb tévedés,
 hiszen a szeretet soha nem kér semmit.
(A csodák tanítása, Előszó)

Szeretettel, Eszter

                                                                         

           

KIK ISTEN TANÍTÓI?

1. Bárki Isten tanítójává lehet, ez csupán a saját döntésünk kérdése. 2A tanítónak csak egyetlen feltételnek kell eleget tennie: élete során valamikor meg kell hoznia egy tudatos döntést, amelynek értelmében 

saját érdekét egynek látja testvérei érdekével. 

3Amint ezt megteszi, rátalál az útra, és bizonyossá lesz számára a követendő útirány. 4Ezáltal megjelenik a fény a sötétségben. 5Talán csak egyetlen fénysugár, de ez is elég lesz. 6Az illető ezáltal akkor is megállapodásra lép Istennel, ha esetleg nem is hisz Benne. 7Immár a megváltás célján fog munkálkodni. 

8Isten tanítója lesz.

2. A tanítók a világ bármely tájáról származhatnak. 2Bármely valláshoz tartozhatnak, de lehet,hogy egyáltalán nem vallásosak. 3Ők azok, akik válaszoltak. 4Az Elhívatás egyetemes. 5A világ minden részén, minden egyes pillanatban szól. 6Arra hívja a tanítókat, hogy szóljanak Érte, és váltsák meg a világot. 7Bár sokan hallják az Elhívatást, csak kevesen válaszolnak rá.
8Ám ez idővel megváltozik majd. 9Végül mindenki felelni fog az Elhívatásra, de addig még
sok-sok idő eltelhet. 10Pontosan ezért született meg a tanítókra vonatkozó terv. 11Az ő
feladatuk az, hogy időt takarítsanak meg. 12Kezdetben ugyan mindegyikük magányos fény csupán, ám a lényegükben lakozó Elhívatásnak köszönhetően semmi nem korlátozhatja ragyogásukat. 13És mindegyikük több ezer évet takarít meg – legalábbis a világnak. 14Mert az Elhívatás számára az idő semmit sem jelent.

3. Isten minden tanítója számára létezik egy kurzus. 2E kurzus formája igen eltérő lehet.
3Ahogy a tanítás során felhasznált eszközök is sokfélék lehetnek. 4A kurzus tartalma
azonban mindig azonos. 5Központi témája mindig az az igazság, miszerint „Isten Fia bűn
nélkül való, és ártatlanságában rejlik az ő megváltása”. 6A tanításra sor kerülhet tettek és
gondolatok formájában, szavak által vagy hang nélkül, bármely nyelven vagy egyetlen
nyelvet sem használva, bárhol, bármikor, bármilyen módon. 7Az sem számít, ki volt a tanító, mielőtt meghallotta az Elhívatást. 8Amikor válaszolt rá, a világ megváltójává vált.

 9Mert önmagaként látta testvérét. 

10Egyaránt rátalált így a saját és a világ megváltására is. 11Újjászületése által újjászületett a világ is.
4. E kézikönyv egy különleges tananyaghoz készült, az egyetemes kurzus egy adott formáját tanító személyek számára. 2Számtalan más forma létezik, és mind ugyanarra a
végeredményre vezet. 3Hiszen mindegyik csupán időt takarít meg. 4Ugyanakkor kizárólag az idő halad megfáradtan, és bizony igencsak törődött már ez a világ. 5Öreg és megfáradt, és kiveszett belőle a remény. 6Utunk végéhez soha nem férhetett kétség, hiszen Isten Akaratát semmi nem változtathatja meg. 7De az idő, a változás és a halál illúziója elcsigázza a világot és annak minden dolgát. 

8Az idő azonban véget ér egyszer – pontosan ennek érdekében munkálkodnak Isten tanítói. 9Mert nekik hatalmukban áll befolyásolni az időt. 10Döntésük révén megadatott nekik a hatalom.

(A csodák tanítása, Tanári kézikönyv/1.)

Kérdések....

Mi történik akkor, ha felismered, hogy ez a világ csupán hallucináció?
Mi történik, ha valóban megérted, hogy te magad alkottad?
Mi történik, ha valóban ráébredsz, hogy teljességgel valótlanok azok, akik látszólag e világot járják bűnben és halálban, hogy támadást intézzenek önmaguk ellen, megöljék és elpusztítsák magukat?
Vajon képes lennél-e hinni abban, amit látsz, ha elfogadod mindezt?
És vajon látnád-e egyáltalán e dolgokat?
(A csodák tanítása)